Mk 14,1-11
A keret: 1-2.10-11. A kép: 3-9.
A drága edényt el kell törni, hogy a még drágább olaj kifolyjon. A drága olajat el kell használni – a még drágább Jézusra.
A drága edény: akik vagyunk (földi életünk, testünk, körülményeink, amink van). Ez koccan (mások által, konfliktusokban, bajokban), de hajlandók vagyunk-e önként eltörni?
A drága olaj: amit őrizgetünk, hasznosnak, kincsnek tartunk, amivel még mások felé is lehet szolgálni. – Amíg zárt edényben tartjuk, nem hasznos senkinek.
A mások felé való szolgálatnak is Jézus a középpontja – kiindulópontja, vezetője. Mária (Jn 12,1-8) imádja Jézust: neki ad mindent (a legdrágábbat). Nem számít, hogy „hogyan fogok ezután segíteni a szegényeknek”.
A kérdést először Júdás teszi fel (ő magának akarja a pénzt), de ál-aggódása átragad a többi tanítványra (akik valóban szolgálnának a szegények felé).
Jézus is törődött a szegényekkel, és most sem azt mondja, hogy ők nem fontosak, hanem: „amikor csak akartok, jót tehettek velük”. De ez csak akkor éri el igazi célját, akkor lesz több „szociális segítségnyújtásnál”, ha bennünk, akik végezzük, Jézus imádata van. Ő mondja meg, mikor mit tegyünk és mit ne tegyünk – de van olyan is, amikor „csak” oda kell ülnünk elé és Őt hallgatnunk (mint Mária).
„Én nem leszek mindig veletek” – Jézus a halála előtt utoljára találkozik Máriával. A tanítványai még látják egy ideig, őket is emlékezteti arra, hogy meg kell halnia. Tudják, hogy ennek most kell bekövetkeznie („most felmegyünk Jeruzsálembe…”), mégsem gondolnak rá. – Sok mindent „tudunk”, megismertünk Isten Igéjéből. Ha komolyan vennénk, hogy ránk vonatkozik és „most” kell beteljesednie, kevesebbet aggódnánk, felelősebben élnénk, tudatosan várnánk vissza Jézust.
„Előre megkente a testemet a temetésre.” Tudatosan? (Nem tudjuk.) – Imádta Jézust, és imádatában éppen azt tette, aminek itt volt az ideje – erre indította őt Isten. Így amit tesz, az az üdvtörténet részévé válik. Ezért hirdetik ezt „az ő emlékezetére”.
„Minden világos.” A tanítványok megértették, mi miért történik, és elcsendesednek. Ebben a világosságban látszik meg, kinek mi a célja. Júdás is meghallja, hogy Jézus a temetését említi – ezért megy el most, elárulni Őt. A főpapok, írástudók is tudják, ki Jézus (látták a messiási jeleket), így akarják elfogni.
Ma igaz-e, hogy „minden világos”? Rendelkezésre áll a Biblia, de „a körülöttünk élők bibliája a mi életünk”, ennek alapján döntenek Krisztus mellett vagy Krisztus ellen. Ezen kellene látszania, hogy Jézus Krisztuséi vagyunk, hogy Ő a fontos nekünk. Ez csak akkor működik, ha a „láthatatlan” rész is megvan – az Ő imádata. Ennek is van olyan része, amit „a tanítványok sem értenek”, és nem biztos, hogy Jézus nyilvánosan igazolja (mint itt a történetben), de megerősít abban, hogy „egy a szükséges dolog” – maga Krisztus.